kilincs

Húngaro

Substantivo

ki.lincs

maçaneta;
trinco (de porta).

Declinação

Declinação de kilincs (–ek)

Caso	Singular	Plural
Nominativo	kilincs	kilincsek
Acusativo	kilincset	kilincseket
Dativo	kilincsnek	kilincseknek
Genitivo	kilincsé	kilincseké
Instrumental	kilincscsel	kilincsekkel
Causal-final	kilincsért	kilincsekért
Translativo	kilincscsé	kilincsekké
Terminativo	kilincsig	kilincsekig
Essivo-formal	kilincsként	kilincsekként
Essivo-modal	–	–
Inessivo	kilincsben	kilincsekben
Superessivo	kilincsen	kilincseken
Adessivo	kilincsnél	kilincseknél
Ilativo	kilincsbe	kilincsekbe
Sublativo	kilincsre	kilincsekre
Alativo	kilincshez	kilincsekhez
Elativo	kilincsből	kilincsekből
Delativo	kilincsről	kilincsekről
Ablativo	kilincstől	kilincsektől

Possessivos de kilincs (–etek)

Possuidor	Posse
Possuidor	Singular	Plural
1ª pessoa do singular	kilincsem	kilincseim
2ª pessoa do singular	kilincsed	kilincseid
3ª pessoa do singular	kilincse	kilincsei
1ª pessoa do plural	kilincsünk	kilincseink
2ª pessoa do plural	kilincsetek	kilincseitek
3ª pessoa do plural	kilincsük	kilincseik

Etimologia

Do francês antigo clinche.

Pronúncia

AFI: /ˈki.linʧ/
X-SAMPA: /"ki.lintS/

Ver também

No Wikcionário

ajtó

Referências