iránytű

Húngaro

Substantivo

i.rány.tű

bússola

Declinação

Declinação de iránytű (–k)

Caso	Singular	Plural
Nominativo	iránytű	iránytűk
Acusativo	iránytűt	iránytűket
Dativo	iránytűnek	iránytűknek
Genitivo	iránytűé	iránytűké
Instrumental	iránytűvel	iránytűkkel
Causal-final	iránytűért	iránytűkért
Translativo	iránytűvé	iránytűkké
Terminativo	iránytűig	iránytűkig
Essivo-formal	iránytűként	iránytűkként
Essivo-modal	–	–
Inessivo	iránytűben	iránytűkben
Superessivo	iránytűn	iránytűkön
Adessivo	iránytűnél	iránytűknél
Ilativo	iránytűbe	iránytűkbe
Sublativo	iránytűre	iránytűkre
Alativo	iránytűhöz	iránytűkhöz
Elativo	iránytűből	iránytűkből
Delativo	iránytűről	iránytűkről
Ablativo	iránytűtől	iránytűktől

Possessivos de iránytű (–tök)

Possuidor	Posse
Possuidor	Singular	Plural
1ª pessoa do singular	iránytűm	iránytűim
2ª pessoa do singular	iránytűd	iránytűid
3ª pessoa do singular	iránytűje	iránytűi
1ª pessoa do plural	iránytűnk	iránytűink
2ª pessoa do plural	iránytűtök	iránytűitek
3ª pessoa do plural	iránytűjük	iránytűik

Sinônimos

tájoló, (arcaico) kompasz

Etimologia

(Morfologia) irány ("direção") + nű ("agulha").

Pronúncia

AFI: /ˈi.raːɲ.tyː/
X-SAMPA: /"i.ra:J.ty:/

Ver também

No Wikcionário

mágnes

Referências