érem

Não confundir com erem.

Catalão

Forma verbal

é.rem

primeira pessoa do plural do imperfeito do indicativo do verbo ésser.

Húngaro

Substantivo

é.rem

medalha.

Declinação

Declinação de érem (–ek)

Caso	Singular	Plural
Nominativo	érem	érmek
Acusativo	érmet	érmeket
Dativo	éremnek	érmeknek
Genitivo	éremé	érmeké
Instrumental	éremmel	érmekkel
Causal-final	éremért	érmekért
Translativo	éremmé	érmekké
Terminativo	éremig	érmekig
Essivo-formal	éremként	érmekként
Essivo-modal	–	–
Inessivo	éremben	érmekben
Superessivo	érmen	érmeken
Adessivo	éremnél	érmeknél
Ilativo	érembe	érmekbe
Sublativo	éremre	érmekre
Alativo	éremhez	érmekhez
Elativo	éremből	érmekből
Delativo	éremről	érmekről
Ablativo	éremtől	érmektől

Possessivos de érem (–etek)

Possuidor	Posse
Possuidor	Singular	Plural
1ª pessoa do singular	érmem	érmeim
2ª pessoa do singular	érmed	érmeid
3ª pessoa do singular	érme	érmei
1ª pessoa do plural	érmünk	érmeink
2ª pessoa do plural	érmetek	érmeitek
3ª pessoa do plural	érmük	érmeik

Sinónimos

medál

Fraseologia

az/minden éremnek két oldala van: toda história tem dois lados (lit.: "a/toda medalha tem dois lados")

Termos derivados

aranyérem
bronzérem

éremkészítő
éremnyertes

éremtan
éremtulajdonos

éremverés
ezüstérem

Pronúncia

AFI: /ˈeː.ɾɛm/
X-SAMPA: /"e:.4Em/

Ver também

Referências

érem no Sztaki Szótár (em húngaro e inglês)